A tegnap az nem tegnap volt, mert a blog szerkesztő felülete kifogott rajtam, csak két nap csúszással és segítséggel sikerült feltennem az előző írást. Mára meg már túl is vagyunk az első hét felén. Már nem csak töprengő, tervezgető művészeket látni, hanem egyre több kész alkotást is. A cseh művészettörténész, Miroslav Zelinsky folyamatosan körbejár, fotózik, ír, aztán kezdi elölről. Kuriózum a Finnországból ėrkezett  bolgár származású Anna Semerdjiev, akit kétéves kisfia és mexikói-amerikai férje is elkísért. Mindenki csodálja a csöppséget, aki finnül, spanyolul és angolul is válaszol és állítólag a bolgár nagyszülőket is érti. Jana Bialová és Kristína Šuha Fülekről, Szlovákiából varázslatos világot jelenítenek meg fán és vásznakon, legbelső szeparált tereket nyitnak meg a nézőknek. Vladimir Kovarik cseh szobrász a közösségi térbe, a tájházba készített két remek darabot. Az egyik belül a régi gerendára függesztett hinta, amiről rögtön egy Morgenstern vers jutott eszembe... Hozzászólásban elárulom, melyik.

A képen Jana Bialová munkája.